Minden vezetőknek szóló szakkönyv és cikk megemlíti, hogy mennyire fontos rendszeres időközönként kikapcsolni, a mindennapi munkától eltérő feladatokat végezni. Persze a helyes időgazdálkodással napi szinten is beiktatható a pihentető tevékenység: a kocogás, az edzőterem vagy épp a csendes olvasgatás.
Az elmúlt héten arra is rájöttem, hogy bizony néha hosszabb szünetekre is szükségem van. Szabadságra küldtem hát a tankönyveimet, a szakirodalmat. Félretettem az elkezdett cikkeket, publikációkat. Helyette aktívan részt vállaltam a bútoraink és a lakásunk felújításában. A csiszolóvászon pora, az ecset és a lazúr illata kiszakított a megszokott gondolatok köréből. Koncentráltam. Figyeltem, ahogy a csiszolópapír belemar a fába. Néztem, ahogy a lazúr szétterül a fa felületén. Végigsimítottam a kezemmel a készre lakkozott szekrényt. Beszívtam a friss festék illatát. Csend volt. Csak a kétkezi munka és én léteztem. A külvilág kívül maradt.
Az alkotás öröme új energiákat szabadított fel bennem. A kétkezi munka monotonsága megnyugtatott. A gondolataim lecsendesedtek, leülepedtek. Minden a maga helyére került. Megoldatlan kérdésekre találtam meg a választ magamban, minden erőfeszítés nélkül. A kavargó ötletek is mind tisztázódtak. Úgy éreztem, hogy az agyam hálás a pihenésért. Most körülnézek, és látom a rendet magamban. Örömmel nézem, amit alkottam. De látom az előttem álló feladatokat is. Ön is örömét leli az alkotásban? A szellemi elfoglaltság után Önt is kikapcsolja a kétkezi munka?