"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van."
(Bob Dylan)
A fenti meghatározás szerint a tegnapi napom a tökéletes siker volt! Reggeltől estig tettem a dolgom, s egy percig sem gondoltam, hogy felesleges vagy mások számára értéktelen lenne a munkám. Délután ötkor viszont olyan programom kezdődött, mely re hosszan készültem és óriási kihívást jelentett.
A SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) csapatépítő estjén voltam vendég. Az a megtiszteltetés ért, hogy én vezethettem a két órás programot. Nehéz dolgom volt, mert nem tudtuk előre, hogy mennyien jönnek majd el, s hogy pontosan kik vesznek majd részt. Így azután húsz nagyon kedves és lelkes, társaságot kereső és kedvelő emberrel töltöttem az estét. Voltak idősek és fiatalok, diplomások és nyugdíjasok, számomra mindannyian ismeretlenek.
A bemutatkozás és ismerkedés során sikerült megteremteni a meghallgatás, az egymásra figyelés összhangját. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a halló világ elfogadását várók mennyire kevéssé empatikusak egymással. Türelmesen kísértem a beszélgetést, óvatosan terelgetve mindenkit, hogy a másik felé fordulva ügyeljünk egymás mondandójára. Fél óra elteltével olyan légkört sikerült teremteni, hogy immár csoportok dolgoztak közösen asszociációs feladatokon. A flip chart megtelt jobbnál jobb gondolatokkal, meglátásokkal. Remélem, hogy ezek jó alapot szolgáltatnak majd a továbbgondolkodáshoz és új utak kereséséhez.
A program végén - levezetésként - közös alkotásra hívtam a jelenlevőket. Négy montázs-plakát készült: bennük van a lelkesedés, az öröm, az összetartozás.
Már alig várom, hogy mikor megyek legközelebb !
Utóirat: A képet azért választottam, mert a tegnapi estén valaki nagyon szellemesen úgy asszociált az ibolyákra, hogy ők jellemzik a sok kis tagot a SINOSZ-ban.
Köszönet Audeo-nak a bejegyzésért itt.