Legjobb talán, ha azzal a vallomással kezdek, hogy én nagyon szeretem Csernus írásait, felfogását, provokatív és sokak által vitatott munkamódszerét. Feltett szándékom, hogy egyszer elmenjek egy ülésre hozzá, csak úgy, megismerkedni vele... és meghallgatni a véleményét, tudnék mit kérdezni tőle. A könyvét egy kedves barátom adta a kezembe akkor, amikor arra a legnagyobb szükségem volt. Segített önvizsgálatot tartani, asszisztált a hibáim felfedésében, és döntöttem...
„Teljesen mindegy, hogy az elégedetlenség, a feszültség kompenzálása aohollal, gyógyszerrel, droggal, munkába való meneküléssel, játékkal, támaszkodással történik, valójában a realitástól való menekülésről szól a sztorija. Ön dönt, én asszisztálok.”