Carl Rogers (1902 - 1987) amerikai pszichológus- és pszichiáterprofesszor a személyiségközpontú (egzisztencialista) megközelítésű személyközpontú pszichológiai iskola megalkotója. Az ő elképzelése szerint az egészséges ember „fully functioning person”, azaz hiánytalanul működő személy. Ez ideális állapot, az ember önmegvalósító törekvésének eredménye, és körülbelül a következő kritériumoknak felel meg:
- a tapasztalatok iránti nyitottság,
- elhárítás nélküli érzékelés,
- az új tapasztalatok tudatosíthatósága,
- az érzések pontos megnevezése és értelmezése.
- a sajátmagáról nyert tudás az énképbe illeszthető, amely ezáltal folyamatosan változik, gazdagodik.
- az értékelések és a kontroll helye az énben van.
- a személyes és a másoktól nyert értékelések egybeesnek.
- feltétel nélküli önbecsülés és a lehető legnagyobb harmónia másokkal, melynek alapja a kölcsönös tisztelet és megbecsülés.
Rogers szerint a segítő beszélgetés szükséges és elégséges alapelvei (Rogers-i hármas) az empátia (együttérzés), a pozitív, feltétel nélküli elfogadás és a kongruencia (hitelesség). A terápiás hatás a terapeuta és a kliens kapcsolatán keresztül jön létre.
Forrás: Wikipédia
Részlet Carl Rogers: Ilyen vagyok című művéből.
