A kötetet a szakdolgozatomhoz ajánlotta Madai Kriszta. A szerző pszichoanalitikus terapeuta.
Konkrét esetek leírásain keresztül mutatja be azt a gondolati munkát, mellyel saját érzelmeit, vívódásait, vélt vagy valós hibáit tárja fel önmaga előtt. Belső szupervíziónak nevezi önreflexiós munkáját.
"A könyv célja, hogy a terápiás élmény szereplői közötti tudattalan kommunikáció felszínre kerülő formáit felismerje, leírja és elkülönítse, hogy a résztvevők milyen szerepet játszanak benne."
Casement az esetek bemutatásában leírja saját gondolatait, meglátásait, passzív visszaemlékezéseit. Munkájával másokat is arra biztat, hogy a folyamatban azonnal, párhuzamosan - két fejjel gondolkodva - elemezzék a terápia (coaching) történéseit, ugyanis a tudattalan kommunikáció és a segítő elvárása, hozzáállása, előítélete vagy emléke, felidézett érzelme befolyással lehet a folyamat lényegére.
Különösen tetszett, hogy a könyv borítóján Sandro Botticelli: Rágalom, lelkifurdalás című festménye (1495) látható.
Ebben az allegorikus jelenetben a rossz bíró szamárfüleit viselõ Midász király a Tudatlanság és a Gyanakvás alakja között ül és az Irigység felé nyújtja a kezét, aki az ártatlan embert vonszoló csapatot vezeti. Leghátul az Igazság mezítelen és magányos alakja áll...
