Wilhelm Wundt német pszichológus és fiziológus, később orvos és kísérleti pszichológus nevéhez köthető a viselkedésközpontú pszichológiai irányzat. Munkája során az érzékelést és érzést kutatta, megpróbálva mérhetővé tenni azt. Foglalkozott a fény és hangok érzékelésével és elkezdte mérni a reakcióidőt. Az inger-válasz kutatásaira épült a behaviorizmus, mely kimondja, hogy a környezet a tanulás (kondicionálás vagy megfigyelés) révén befolyásolja a személyiséget, a személyiség pedig viselkedése révén a környezetet.
John B. Watson amerikai neurológus és pszichológus javasolta azt, hogy foglalkozzanak csak a viselkedéssel, hiszen az önmegfigyelés önmagában beszűkíti a megfigyelés tárgyát, hiszen sem állatokkal, sem elmebetegekkel kapcsolatos megfigyelést nem tesz lehetővé.
Az irányzatra nagy hatással volt Ivan Pavlov kutatásainak eredményei, a mindenki által jól ismert kutyakísérletek, azaz a klasszikus kondicionálás.
A behaviorizmus az 1950-es évek közepéig az amerikai pszichológia meghatározó irányzata volt.
