A konfliktus fogalmát tisztáztuk és ha önismereti, önreflexiós szintünk elérte azt a magasságot, amikor két lépést hátrálva, távolabbról tudjuk nézni saját magunkat, akkor a konfliktusok többségét azonosítani tudjuk. Magunkat, mindennapi tevékenységeinket figyelve behatárolhatjuk a konfliktusok fajtáit, a kiváltó okokat illetve meghatározhatjuk saját konfliktuskezelési stílusunkat is.
Az egyik legismertebb és legtöbbet használt modell Thomas Killmann elméleti modellje, melyet az alábbi ábra szemléltet.
A versengő stílus mindig a győztes és vesztes helyzetre játszik. A cél a másik legyőzése, megegyezésre nincs törekvés. Az eredmény, azaz a győzelem mindig a másik rovására, azaz a veszteségére valósul meg.
Az alkalmazkodó stratégia követője lemond érdekei és vágyai érvényesítéséről, amint konfliktushelyzetben találja magát. Nem tudja vagy nem is akarja felvállalni a konfliktust.
Az elkerülő stratégia követői ugyan nem mondanak le az érdekeikről, de a konfliktushelyzetet kerülik. A legfontosabb és elsődleges cél, hogy a konfliktushelyzetben észrevétlen maradjon. A háttérben a megfélemlítés, a kényszer vagy érdek állhat.
A kompromisszumkereső stratégia során a felek közösen elfogadható megoldásra törekszenek, melynek eredménye mindkét fél érdekeinek és elvárásainak megfelel. természetesen mindkettőjük számára a kompromisszum visszalépés, azaz kisebb eredménnyel jár, mint amit eredetileg elterveztek. Ezt a stratégiát a rövidtávú, gyors konfliktuskezelésre használják, de a kölcsönös részengedmények csökkentik az elért eredményt.
A problémamegoldó (győztes-győztes azaz win-win) stratégia során a konfliktushelyzetben a felek olyan megoldásra törekednek, melyek mindkét fél érdekeinek és szükségleteinek, meggyőződésének megfelelnek. Természetesen ehhez az együttműködés nagyon magas szintje szükséges. Az együttműködés mellett az empátia, a megértés, az önérvényesítés és az önalávetés is fontos tulajdonság. A megoldás ez esetben a konfliktus hosszú távú kezelését jelenti, s a felek nagymértékű elkötelezettségével jár.
Az, hogy ki melyik konfliktuskezelési módszert alkalmazza, elsősorban személyiségfüggő. Természetesen a felsorolt stratégiák közül az asszertív hozzáállással elérhető problémamegoldó módszer bizonyul leghatásosabbnak. A konfliktus kezelése során a következő lépéseket érdemes észrevenni, kiemelni és ezek mentén haladni:
* A probléma felismerése és tudatosítása
* A másik nézőpont megismerése
* A másik fél gondolatainak megismerése és megértése
* A megértett gondolatok átfogalmazása és visszatükrözése
* A saját nézőpont megfogalmazása és ismertetése
* Törekvés a közös megoldás megtalálására
* Megoldáskeresés, opciók, lehetőségek vizsgálata
* A megoldás nyomon követése
