Mindenki tudja, mindenki megéli az idő múlását, mégis nehéz az idő fogalmát meghatározni. Tudósok tanulmányai, előadásai foglalkoznak a szubjektív idővel. De bárki tapasztalhatja, hogy egy jó baráti társaságban, kellemes időtöltés mellett repül az idő, máskor pedig alig várjuk, hogy valami véget vessen a kellemetlen, unalmas megbeszélésnek, értekezletnek vagy a munkaidőnek. Ilyenkor ólomlábon jár az idő. Sokaknak gondot okoz az idő beosztása, soha semmire nem érnek rá, mások pedig időmilliomosok.
Az új kommunikációs csatornák felgyorsítják az információhoz jutást: mobiltelefon, számítógép, internet, DVD, műhold, GPS. Egyre gyorsabban jutunk információhoz, s ez befolyásolja életmódunkat és az időhöz való viszonyunkat is. Végtelenségnek tűnik, ha valaki nem veszi fel a telefont vagy egy e-mail napokig megválaszolatlan marad.
Mindez az üzleti életet is felgyorsította, s ezzel egyre nagyobb követelményeket állít a vezetők elé. A megfelelni, teljesíteni igénye mellé odakerül a "gyorsan" szócska is. S ha készségeink és kompetenciáink nem felelnek meg minden tekintetben az elvárásoknak, akkor frusztráltakká válunk. A stressz negatív hatásait pedig felesleges ecsetelnem.
A coachingfolyamat során a coach és ügyfele, a coachee dolgozhatnak az időgazdálkodás javításán is. Számos vezető tűzi ki célul, hogy a napi 10-12 óra munka helyett szeretné elvégezni 8-9 órában a feladatait. Az "öt órakor felállok az íróasztal mellől" és "egyensúlyt teremtek a munka és a magánélet közt" mondatok egyáltalán nem irreálisak.
A biológiai ritmushoz való alkalmazkodással, a delegálás vagy a prioritások megfelelő alkalmazásával, az értékrend tisztázásával helyreállítható a kényes egyensúly.
"Veszedelmes lelkiismeretlenség: az időt nem becsülni."
(Thomas Mann)
