Ismét saját példát hozok a mai írásban: meggyőződésem, és tapasztalásom, hogy a coaching olyan személyes és munkakapcsolat, mely kíséri és támogatja az egyén fejlődését, tanulást, tapasztalást.
Cégtulajdonosi vagy vezetői szemmel nézve pedig remek motivációs eszköz. Jól esik, mint nyári estén egy jéghideg mojito: frissít, kicsit elvarázsol, édes és egyszerre fanyar, felüdít, mégis megnyugtató.
A történetem:
A coachingot annak idején magam kértem egy éves értékelő megbeszélés alkalmával. A főnökömtől csak dicséretet és elismerést hallottam, de a beszélgetés végén közölte, hogy sajnos a gazdasági helyzetre való tekintettel ennél magasabb fizetést nem tud adni. Gyorsan kiderült az is, hogy az akkorinál magasabb kategóriájú cégautót sem kaphatok, hiszen a multiknál igen szigorú előírások kategorizálják az autókat is. Kértem hát a csapatomnak tréninget, tanfolyamot és magamnak coachingot. Megértő fülekre találtam: abban az évben volt csapatépítő tréning, szakirányú tanfolyamok, konfliktuskezelés, időgazdálkodás-tréning. Azt viszont nem is sejtettem, hogy az a 20 órányi coaching a közvetlen munkámra gyakorolt jó hatása mellett hosszú távon is micsoda óriási változásokat indít el az életemben. Új személyes célokra leltem, elkezdtem önismerettel foglalkozni és tanulni.
Azóta persze tudom, hogy a magasabb fizetés, a természetbeni juttatások csak higiénés feltételei a munkavégzésnek. A valódi motiváció az egyén önmegvalósításra, alkotásra és elismerésre való törekvését támogatja.
Gondolt már Ön arra, hogy munkatársait képzésekkel, fejlesztéssel vagy akár coachinggal motiválja?
