Nagyon távolinak tűnik már a coach-képzés első találkozója a főiskolán. Emlékszem, arra kértek minket, hogy határozzuk meg a saját coaching-felfogásunkat. Nem volt egyszerű a feladat. Bevallom, azóta változott is a kép, hiszen több tudás, tapasztalat és gyakorlat birtokában természetes, hogy mást emelek ki és tartok fontosnak.
Akkor azt írtam, hogy a coaching művészet. Ma inkább azt mondom, műértés és műélvezet. Stephen Addiss kötetéből idézek:
"A lényeg az, hogy nyitott szemmel és nyitott elmével nézelődjünk. A művészet mindarról a sokféleségről beszél, amelyet a különböző országokban, a különböző korokban az emberi lét jelent.
Ha figyelmesebben szemlélődünk, az jócskán fokozza gyönyörűségünket, és többet fogunk érteni az életből."
