Tegnap megismerkedtem egy kedves, fiatal párral. Épp csak felületes ismeretséget kötöttünk, bemutatkoztunk és udvariasan váltottunk néhány gondolatot. Elmondták, hogy az a tervük, hogy a gyermekvállaláshoz vidékre költöznek, valahova a Balaton partjára. Eszük ágában sincs a városban maradni. Felelősnek érzik magukat a majdan születendő gyermekeik életéért. Biztosítani szeretnék számukra a friss és tiszta levegőt, a szabadság érzését, a csendet és nyugalmat.
Megvalósítható-e ugyanez városi keretek közt? Ha igen, milyen áron, és mekkora sikerrel? Mire van szükségünk a mindennapokban, hogy a városi életforma hátrányaival megküzdjünk? Milyen szintű alkalmazkodást kíván az embertől a városi élet? Mekkora motivációra van szükség ahhoz, hogy kilépjünk a mókuskerékből és a városi lét adta kényelemből? Vajon le kell-e mondanunk (valóban) vidéken a komfortról? Mit vagyunk készek feláldozni a célért: a nyugalomért és a csendért? Vajon kellően ismerjük-e magunkat, s a vidéki elvonulás után igazolódik-e döntésünk helyessége?
Ezen a forró, nyári hétfőn jöjjön egy kis szórakozás, kattintson !
