Lassan három éve, hogy elkezdtük a coachommal a számomra oly meghatározó folyamatot. Azt gondoltam akkor, hogy rajtam senki sem tud segíteni: a munkám borzalmas, a csapatom demotivált, a szervezeti rendszer visszahúz. Stressz és konfliktusok sora, érdekellentétek, tehetetlenség érzése. Ezt öntöttem elkeseredetten a coachomra.
Az első ülés alkalmával engedte, hogy áramoljon belőlem a panasz: kibeszéltem a gondokat, ő kérdezett, visszajelzett, s nagyon vigyázott a gondolataimra, az érzéseimre. Bíztam benne. Tudtam, hogy igyekszik megérteni ezt a bonyolult szervezetet és benne az én helyemet, szerepemet. A második vagy harmadik ülésen elkezdtünk dolgozni. Lelkesen segített, biztatott, kicsikarta belőlem a megoldásokat. Soha nem adta a megoldást készen, soha nem mondta meg, mit kell tennem. Azt is elérte, hogy meggyőzzem magam, egy coach csak a jóknak tud segíteni (azaz elhiggyem, hogy jó vagyok). Hiszen az ügyfélnek (e helyzetben nekem) kell megérteni önmaga gondját, áttekinteni a helyzetet, mérlegelni, lehetőségeket és célt keresni, majd elkötelezetten cselekedni a cél megvalósulása érdekében. A változás pedig nehéz és hosszú folyamat és erre a munkában is jól teljesítők képesek. Óráról órára, ülésről ülésre lettem magabiztosabb. Használni kezdtem a különféle eszközöket, készítettem a "házi feladatomat". A problémáim többségére megoldást találtam. A konfliktusokat sikerült megértenem, benézhettem mögéjük, feltárhattam az okokat. Ezek után már könnyedén ment a konfliktus feldolgozása is. A coachom pedig végig biztatott, bátorított és minden ülésen bizonyította nekem: "Jó vagy!" "OK vagy!" A személyre szabott szellemi edzés nagyon jót tett velem. A pár hónapig tartó üléssorozat (20 óra coaching) végére magabiztossá váltam. A munkámat és a magánéletemet illetően is született meghatározó döntés. Elkezdtem érdeklődni a coaching iránt, majd kerestem a tanulás lehetőségeit, s már úton volt a harmadik fiam.
