Edward de Bono tréningmodellje, melyet ma csoportos és egyéni coachingfolyamatokban is használnak.
A modellben szereplő hat, más-más színű kalap feladata, hogy más szemszögből, más látásmóddal láttassa velünk az adott helyzetet vagy problémát. Így mindig csak egy nézőpontra tudunk koncentrálni, mely megkönnyíti az elemzést. Természetesne egymás után az összes kalap "felkerül a fejünkre", de egyenként. A sorrend mindegy, vissza is lehet térni egy másik színű kalapra. Íme a színek jelentése:
A fehér kalap a tények szimbóluma. Ha fehér kalap van rajtunk, akkor nincs mellébeszélés, nincs értelmezés, nincsenek ötletek vagy aggályok: csak a tiszta tényeket gyűjtjük össze. A „tény” szó persze különböző dolgokat jelenthet. Vannak elsődleges tények, amelyeket bizonyítékok, adatok támasztanak alá (illetve maguk az adatok), és vannak másodlagos tények, hogy X-nek ez és ez a véleménye, ami objektív valóság.
A piros kalap az érzéseké. Nem csak a tényleges emóciókat, hanem mindazt jelenti, ami nem racionális: a benyomásokat, intuíciókat, sejtéseket. Piros kalapban elmondható, hogy „szerintem az ötlet úgy szar, ahogy van” vagy „ha ez nem válik be, akkor semmi”, nem kell, sőt nem is szabad indokolni.
A fekete kalap nagyon ismerős mindannyiunknak, mert erre alapul az egész nyugati vitakultúránk: ez az ellenvetések kalapja. Amikor a társaság tagjai fölteszik a fekete kalapot, akkor mindenki elmondhatja, hogy milyen aggályai vannak a jövőre nézve: hogy a tervet miért látja károsnak, veszélyesnek, milyen rejtett buktatói lehetnek stb. A fekete az óvatosság kalapja.
A sárga kalap a derűs napsütést hivatott eszünkbe idézni: ez a pozitív gondolatok kalapja. Sárga kalapban azt szedjük össze, hogy egy ötlet miért jó, milyen előnyei vannak, mitől fog működni, kinek kedvező, mely vonatkozásokban lesz nyereséges stb. A sárga az optimizmus kalapja, de nem a vak hurráoptimizmusé, hanem a tapasztalatokkal megalapozott reményeké, akkor is, ha kicsinyke reményről, apró esélyről van csak szó.
A zöld kalap a kreativitásé. Amíg sárga kalapban létező megoldások előnyeit keressük, zöld kalapban új utakat keresünk: mindenütt. Ott is, ahol józan ész szerint nem is létezhet út. Zöld kalapban bármilyen ötlet bedobható, a legképtelenebb is. Ha aztán valamelyikkel elkezdünk foglalkozni, fehér kalapban összegyűjtjük a szükséges tényeket, sárgában felkutatjuk a reálisan várható előnyeit, feketében pedig a hátrányait.
A kék kalap biztosítja a kereteket, ez fogja össze az egész folyamatot. A kék kalap biztosítja, hogy amit csinálunk, az ne öncélú tevékenység legyen, hanem valóban haladás valamilyen irányba. A kék a tudatosság színe, a szervezésé, a kontrollé, a döntésé.
A módszer előnye, hogy a coachingfolyamat során minden probléma minden nézőpontból, minden színű kalappal a fejünkön körbejárható.
