Miután önismereti munkám egyik állomása, hogy meghatározzam saját komfortzónámat, érdemesnek találtam leírni, mit is takar ez a fogalom.
A komfort jelentése: kényelem. A komfortzóna az életkörülményeknek, a minket körülvevő világnak az az optimális állapota, amelyben maradéktalanul jól érezzük magunkat. Kényelmes, azaz komfortos, ha otthon vagyunk, ha süt a nap, ha kedves a főnök, ha nem késik a reggeli busz és forró a kávé, ráadásul mosolyog a büfés. Komfortzóna a megszokott munka, egy kockázatmentes megbeszélés, egy konfliktusmentes értekezlet is. Komfortos minden, ami rutinszerű, általunk megszokott, ami nem billent ki az egyensúlyi állapotból.
Amint a körülmények valamelyike változik, kilépünk a komfortzónánkból, azaz kényelmetlenül érezzük magunkat. Tudjuk, hogy késni fogunk, megázunk az esőben, a főnök indokolatlanul elégedetlen, tömeg van a buszon és fél órát araszolunk a dugóban, kihűl a kávénk és átver minket a büfés az apróval. Ugye, mennyire ismerős élethelyzetek? Ugye mennyire bosszantóak?
Persze a mindennapi apró kényelmetlenségek elhárítása tanulható. Fejleszthető minden készség, mely segít lekezelni a konfliktust, jobb időgazdálkodással megelőzni a dugóban araszolást vagy megoldani egy új, óriásinak tűnő munkahelyi kihívást. A tanulás és fejlődés azonban tudatos komfortzóna-kilépést jelent. Kezdetben kicsit feszült, kellemetlen érzés. motoszkál bennünk. Izgulunk, aggódunk, töprengünk, keményebben dolgozunk. Ahogy telik az idő, megtapasztaljuk a tanulás eredményeképp jelentkező első sikereket, múlik a feszültség is. A helyzet máris komfortossá vált, azaz növeltük komfortzónánk területét, nagyságát.
Vissza tud idézni olyan helyzetet, amikor Ön tudatosan kilépett a kényelmes helyzetből? Amikor tudatosan vállalt kockázatot, új feladatot, más munkát, tanulást és fejlődést igénylő elfoglaltságot? Ugye, milyen jó érzés volt felelősen dönteni saját sorsáról és elhatározni, hogy belevág? Hogy megpróbálja? Hogy megteszi? Hogy sikerülni fog?
