Nem tagadom, a húsvéti ünnepek adták az ötletet ehhez a blogbejegyzéshez, de a kötelező nyuszis képeket kihagyom. Az elmúlt hétvégén ünnepeltük a feltámadást, a megújulást, a tavaszt, a termékenységet. Ki-ki vallása, hagyományai, vérmérséklete szerint. Jól esett megállni a mindennapok rohanásában. Egy születésnap, egy nemzeti vagy vallási ünnep, egy sikeres vizsga, egy kinevezés ad okot az ünneplése. Ilyenkor az előkészületek, a hagyományos ételek, a születésnapi torta, a karácsonyfa vagy épp egy csokor virág, egy pohár pezsgő tudatosítja, hogy ez a nap más, mint a többi. Ünnepekkor a mindennapok fölé emelkedünk, visszatekintünk, értékelünk és kinyilvánítjuk közös értékeinket. De az ünnepnapok viszonylag ritkák a munkával teli hétköznapokban. Emiatt ritkán tekintünk kívülről és felülről önmagunkra, ritkán értékelünk és ritkán nézünk vissza. Pedig milyen jó is lenne minden egyes napot tudatosítani önmagunkban!
Esténként jól esik megbeszélni, leírni vagy csak végiggondolni az aznapi eseményeket. Nyugodt körülmények közt, egy pohár bor vagy egy csésze tea mellett talán higgadtabban sikerül elemezni egy-egy konfliktushelyzetet, problémát. Néha már az is elég, ha az eltelt nap eseményeit felidézzük: nyilvánvalóvá válnak a hibás lépések, az időt rabló tevékenységek vagy az elért sikerek. Azt tapasztalom, hogy nagyon sok időt szánunk a hibákból való tanulásra és a hibák kijavítására. Ellenben túlságosan kevés idő jut a sikerek megnevezésére, értékelésére és az önfeledt ünneplésre.
Ön meg szokta dicsérni önmagát? Hányszor mondja ki egy fárasztó, de sikeres nap után, hogy "Szuper vagy, megcsináltad!"? Pedig a pozitív példák megerősítése jóval hatékonyabb módszer, mint a hibák elemzése. Önmagunk korholása, a túlzott önkritika helyett álljon meg egy pillanatra, és dicsérje meg önmagát az aznap jól elvégzett feladatokért! Szerintem érdemes azonnal elkezdeni... Mit is csináltam ma jól? Mi sikerült jobban, mint máskor? Mi volt a siker titka? Minek köszönhető a jobb eredmény?
