Ki a gyenge? Aki meg meri mutatni érzelmeit? Vagy az, aki elrejti őket?
Abban megegyezhetünk, hogy az érzelem (emóció) nem más, mint szubjektív tudatállapot, mellyel a környezetünkre és annak változásaira reagálunk. Az ember a környezetében zajló eseményeket, hatásokat lelkileg saját élményként éli meg. Az érzelmek elsősorban a vegetatív idegrendszer reakciói, de átszövik teljes életünket. Befolyásolják gondolatainkat, viselkedésünket, figyelmünket, teljesítményünket, kapcsolatainkat.
Az érzelmek, attól függően, hogy kellemes vagy kellemetlen élményként hatottak-e ránk, pozitív vagy negatív élettani hatásokat, viselkedést vagy gondolatokat váltanak ki belőlünk. Közvetlenül hatnak a szívműködésre, az emésztésre vagy a légzésre.
Az érzelmek megjelenésének, megélésének folyamatát az érzelmi hatás tartósságát és hevességét figyelembe véve három csoportra oszthatjuk. A tartós, nem nagy erejű érzelmek - nevezzük inkább hangulatoknak - rányomják bélyegüket az egész időszak tevékenységeire, gondolataira. Ilyenkor látunk mindent rózsaszínnek és szépen, vagy épp borúsnak és szomorúnak a világban. A második csoportba a nagy erősségű, rövid lezajlású érzelmek kerülnek: ezek az indulatok. A cselekvésre gyorsan és hevesen hatnak. Ugye Önök is éreztek már dühöt? A harmadik csoportot a nagy erősségű, tartós érzelmek alkotják: a szenvedélyek. Nem is kell példákat írnom...
Az érzelmek kifejezése tanult folyamat, erősen függ az örökölt és tanult kultúrától. "Katonadolog, egy fiú nem sír!" "Csak a kislányok nyafognak!" "Az udvarias kislányok nem hangoskodnak!" "Egy férfi nem mutatja ki szomorúságát!" Ki ne hallotta volna ezeket a mondatokat?
A kultúra, melyben élünk, megszabja, hogy milyen érzelmeket és hogyan mutathatunk ki.
Az érzelem kommunikációja a minket ért hatás kifejezésére szolgál. Teljes testünk részt vesz benne. A legerőteljesebb kifejező eszköz az arckifejezés, a mimika. A gesztusok, a hanglejtés, a hangszín és a beszédtempó is információt hordoz érzelmeinkről.
Mégis sokan a sztoikus filozófiai iskolát követve az érzelmek megértésére és kontroll alá helyezésére fektetnek hangsúlyt. Az érzelmeket élesen szembeállítják az értelemmel, a racionalitással. A fejlettebb értelmi intelligenciával rendelkezők szívesen állítják, hogy az értelem a fontosabb és a meghatározóbb az életükben. Ők precízek, pontosak, racionálisak. Viszont kapcsolataikban gyakran küzdenek az elfogadással, a megértéssel: nem tudják, mihez is kezdjenek saját és mások érzelmeivel. Mások gyakrabban hagyatkoznak megérzéseikre, cselekedeteik mozgatórugói inkább az érzelmek.
Az érzelmeinkre való hallgatás tudománya adottság. Mindenkiben ott rejlik az érzelmi intelligencia, csak eltérő szintű készségként. A gyermekkorban kapott feltétel nélküli szeretet, az odafigyelés és a biztonságérzet ad akkora érzelmi hátteret, mely a magas szintű EQ kialakulását elősegíti. A kiegyensúlyozott, pozitív személyiséghez hozzátartozik a fejlett érzelmi intelligencia is.
Kutatók legújabb felismerése szerint a siker és a vezetői sikeresség nagy mértékben függ az érzelmi intelligenciától. Kutatások sora foglalkozik a témával, és ma egyre több válaszadó vezető állítja, hogy szaktudásán, vezetői képzettségén és készségein kívül a munkájában szüksége van szociális érzékenységre és érzelmi intelligenciára is.
Tudta Ön, hogy az érzelmi intelligencia is fejleszthető? A mikéntjéről a következő bejegyzések egyike fog szólni.
