A tegnapi napot "miértek-napjának" kereszteltem. Nagyon furcsa emberi reakciókkal találkoztam. A bántásnak szánt megjegyzésektől kezdve a különleges véleményekig, a bizonytalanság okán feltett kérdésekig... Estére már zakatolt az agyamban a sok kérdés. Mindegyik így kezdődött: Miért ...?
Miért olyan nehéz másoknak elviselni, ha kiállsz az elveid mellett? Miért csúfolódnak? Miért gonoszkodnak? Miért mindenben a rosszat látják? Miért nem képesek elfogadni a jót? Miért irigyek? Miért zárkóznak be saját falaik mögé? Miért nem kedvesek veled, ha te kedves vagy? Miért a megjegyzések és miért nem őszinte megnyilvánulások? Miért a düh és az ingerültség és nem a nyugodt, felnőtt beszéd? Miért, miért, miért ???
Reggelre - ahogy egyébként szoktam - megálmodtam a választ. Minden nekem szól. Nekem kell helyére tennem a válaszokat. Nekem kell elfogadnom a véleményeket és nyitnom a zárkózottak felé. Nekem kell megtanulnom kezelni az ingerültséget, nekem kell kedvesnek lennem, akkor is, ha nehéz. Nekem kell megmutatni, hogyan kell felnőtt-felnőtt kommunikációban kapcsolatot teremteni. Nekem kell megszakítanom a negatív spirálokat. Az én felelősségem, hogy kellő érzelmi intelligenciával forduljak másokhoz. Az én dolgom a figyelem. Nem csak a coaching-folyamatokban, hanem a mindennapokban is. Szóval tudom a dolgom...
