Van egy kis ládikám. Egyszerű fadoboz, mégis megszerettem. Kirándulásokról magammal hozott kavicsokat tartok benne, a legtöbbjéről pontosan tudom, hol és mikor gyűjtöttem.
Egy csendes, kivételesen magányos és gondolkodós délutánon azzal szórakoztattam magam, hogy kitaláltam, melyik kavics vagyok én. Igyekeztem pontosan megfogalmazni, hogy melyik kőben mi tetszik. A mérete, a színe, a tapintása, a formája. Azután kikötöttem egy törött, kívülről semmitmondóan szürke darab mellett. Ahogy rásütött a nap, láthatóvá vált benne a sok vékony és finom réteg és csillogott a fényben...
A kavicsos dobozomat azóta minden első coaching-ülésre magammal viszem. A lezárt ládikát mindenki izgalmasnak találja és kezdetben bátortalanul, majd egyre kíváncsibban kezdi pakolgatni a köveket. Miután elhangzik a kérdés - " Melyik kavics vagy te?" - a coaching-partner egyre inkább elmélyül gondolataiban. Kezdi önmagának is megfogalmazni, hogy ki ő és milyen szerepeket tölt be az életében, hol és milyen helyet foglal el a családban, a munkahelyen. Innen már könnyű továbblépnie a gondolatok útján ...
