Különös élményem volt tegnap... Végre megtaláltam azt a mozgásformát, ahol a figyelmemet, a koncentrációmat és az agyamat használhatom. Sőt, használnom is kell, mert ellenkező esetben - engedelmeskedve a gravitáció törvényének - simán leesik a labda a MediBall-ütőről. A koncentrált gyakorlás, egyéni és páros játék után a gondolataimnak nem tudtam megállj parancsolni.
Az jutott eszembe, hogy milyen kiváló eszköz a coachingban az egyszerű ütő és a homokkal töltött labda. Arra jó, hogy a gondolatainkat, viselkedésünket mozgásban képezze le. A jobb vagy a bal agyfélteke működése, az egyoldalú gondolkodás, a berögzült megoldásokhoz való ragaszkodás és az elengedés hiánya, a konfliktusok kezelése, tűrése és a rugalmasság tükröződik a játékban. Oldja a stresszt, tudatosítja a koncentrációt. Gyors sikerekkel (quick wins) növeli az önbizalmat és sikerélményt ad.
Magam is megütköztem, amikor észrevettem, hogy nem vagyok képes a bal kezemet olyan készségszinten használni, mint a jobbat. Hogy az első reakcióm a labda visszaütése és nem a vele való együtt mozgás. Az egyensúlyozás és az akaratból megoldás jön azonnal, nem pedig a rugalmasság, az elfogadás és az integrálás... Igen, tudom, a hosszas multi-lét megszokott reakciói ivódtak mozdulataimba.
Vajon mennyien dolgoznak úgy irodákban vezetőként vagy csapattagként, hogy a konfliktusokat állandóan visszapasszolják? A kapott és feldobott labdákat pedig leütik vagy visszadobják? Mennyien ugranak el a feladatok és problémák elől? Mennyien utasítanak vissza emberi kapcsolatokat? Mennyien nem értik a labdát dobó másik szándékait? Mennyien rugalmasak és mennyien nem? Vajon mennyire képesek az emberek kihasználni mások energiát és mennyien képesek a rosszat, az ártót elengedni és nem beleütközni?
Elhatároztam: team coachingban biztosan kipróbálom a MediBallt...
