Az elmúlt hét coaching ülései után azon gondolkoztam, vajon miért becsülik alá magukat az emberek? Miért tartják magukat szürkének, kicsinek, jelentéktelennek? Miért kishitűek? Miért nem merik vállalni saját értékeiket? Miért tartanak attól, ha környezetük felnéz rájuk? Miért nem szeretnének kitűnni? Miért becsülik le önmagukat?
A coaching-folyamat során az érték-térkép elkészítésével az egyén értékei, jó tulajdonságai, a személyiség pozitív jegyei tudatossá válnak a coaching-partnerben. A tudatosítás az elfogadás első lépése és az önismereti munka kezdete. Az értékek, az egyén számára fontos és követendő tulajdonságok sora általában megdöbbentően hat. Az első meglepetés után a kételkedés fázisa következik. Azután mindenki kezd megbarátkozni a saját kis listájával. Jobban figyel a környezetére és saját magára. Tudatosan elkezd foglalkozni saját érzéseivel, érzeteivel, gondolataival, viselkedésével és másokhoz, eseményekhez, történésekhez való viszonyulásával. A önreflexió, azaz az önmegfigyelés és visszajelzés saját magunk számára és megerősíti az értékeket. Az önmagukba és saját értékeinkbe vetett hitünk erősödik, nő az önbizalom.
Hitetlenkedve néztem annak idején a saját listámat is. "Ez valóban én vagyok?" Azonnal új kérdések merültek fel bennem: "Ezt miért nem tudtam eddig? Vajon mások mit gondolnak rólam és az értékeimről? Tényleg valósak ezek az értékek? Fontosak számomra? Kifelejtettem valamit? Netán néhány csak a divat és az elvárások miatt került ide? Mekkora teher ez nekem? Mire köteleznek ezek az értékek? Hogyan bánjak velük? Mennyit mutassak meg belőlük a környezetemnek? Mennyi látszik az értékekből egy felületes ismeretségből kívülről?"
A saját értékeink elfogadása az önismereti munka előrehaladtával válik egyre szilárdabbá. Az önmagunkba vetett hitet nevezzük önbizalomnak. Bízunk saját képességeinkben, tulajdonságainkban, tudásunkban és tehetségünkben. Magabiztosan állunk a kihívások elé. Biztonságban érezzük magunkat. Tudjuk, hogy elért eredményeink melyik tulajdonságunknak, képességünknek, milyen tudásunknak köszönhető.
Ha önbizalmunk megfelelő szintű és tudatában vagyunk saját képességeinknek, tudásunknak, akkor azzal is tisztában vagyunk, hogy mik a fejlesztendő területek. Mit kell még gyakorolni, megtanulni. Ennek nem az a módja, hogy igyekszünk magunkat meggyőzni arról, hogy a kérdéses tudás, készség, gyakorlat birtokában vagyunk, és "menni fog ez nekünk". A határok tágítása, a tanulás, a készségek próbára tétele a helyes útirány.
"Az önbecsülés, a belső éned az egyetlen, amit belülről kifelé tudsz megszerezni. Ez az egyetlen terület, amiért csak te vagy felelős. Az önbecsülésed olyan, mint a kétszintes családi ház alapozása. Hiába építed bele a hőálló és extra tartós szigetelést, hiába teszel bele méregdrága napkollektort, ha nem stabil az alapozás, előbb-utóbb rád szakad a ház. Akármilyen jó autód van, ha nem megfelelő motor van benne, nem fogsz tudni haladni vele. Akármilyen márkás öltönyöd van, ha nem a megfelelő izomzat és ember van benne, nem leszel tőle sikeres. Életünk egyik legnagyobb és legnemesebb feladata a helyes önbecsülést megszerezni és megszilárdítani."
(Marie Clarence)
