Ígéretemhez híven folytatom az írást. Az elmúlt egy hét izgalmas, zsúfolt és fárasztó volt. Lépésről lépésre, fokról fokra haladtunk, néha könnyedén, néha nehezebben.
Bevallom, hogy gyakran vágytam nyugalomra és szerettem volna a számítógép billentyűi fölött elmélkedni. E helyett kétkezi munka, alkotás és berendezkedés, mesterek koordinálása és vásárlás, ügyintézés volt a feladatom.
De milyen izgalmas látni, hogy megvalósul egy régi álom... egy álom, mely jó 8-10 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Íme a történet:
Napi 10 óra munka után tértem be kedvenc kis könyvesboltomba, hogy a karácsonyi bevásárlás egy részét elintézzem. Tudtam, hogy az apró, zsúfolt boltban a kedves eladóhölgy segítségével mindenkinek fogok kedvére való olvasnivalót találni. Pár perc után már halmozódtak a kötetek a pénztár melletti asztalkán. Rajtam kívül még két másik vásárló is keresgélt: egy idősebb hölgy és egy velem egykorú anyuka. Máig nem tudom, hogy az eladó kedves szavai, vagy a karácsonyváró-hangulat, netán a közös sorsunk okán, de beszélgetni kezdtünk. Szóba került az irodalom, a gyermeknevelés, a munka, a család. Az értékek és a társadalmi gondok, a különbözőség elfogadása és mások megértése. Ismeretlenül osztottuk meg egymással gondolatainkat, majd újabb és újabb területeket érintettünk. A rövidre tervezett bevásárlásból két órás program kerekedett. A bolt nyitva tartási ideje már rég lejárt, de az eladóhölgy érdeklődve figyelt minket és időnként hozzászólt a témához. Azután egy pillanat alatt megszűnt a varázslat és felkaptuk a fejünket: "jaj nekem, már ennyi az idő... a gyerekek otthon, a vacsora és a vasalás..." Fizettünk, elköszöntünk. Azóta sem találkoztunk.
No ezen a hideg téli estén fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire szükségük van a nőknek a beszélgetésre. Egymás társaságára, a megnyílásra, a problémák és a gondolatok megosztására. Az elfogadásra, a bizalomra, érzelmekre.
Időközben megtapasztaltam, hogy az egészségért bizony tenni kell. Azután rátaláltam egy nőre, barátnőre, akinek hasonló gondolatai és álmai voltak. Ő a mozgás és a tánc oldaláról közelítette meg a női egység, az energia és a feszültségoldás kérdését. Innen már csak egy beszélgetés és az azt követő, néhány havi kemény munka választott el minket álmaink valóra válásától.
Jó, hogy nem feledtem az álmom. Jó, hogy találtam olyan embert, akinek hasonlóak az álmai. Jó, hogy önmagunkat adhatjuk és bátoríthatunk másokat. Jó, hogy a magunk útját járhatjuk. Jó, hogy tudjuk: saját sorsunkért mi felelünk.
