Egyik ismerősöm tette fel nekem a következő kérdést:
"Miért néznek rám úgy, mint egy marslakóra, ha egyenesen kimondom, amit gondolok? Miért annyira különleges, ha megkérdezem, amire kíváncsi vagyok? Miért olyan ritka manapság az egyenes beszéd?"
Kertel, hímez-hámoz, szépít, köntörfalaz, mellébeszél, ködösít ... milyen sok szavunk van arra a magyarban, ha valaki nem mondja ki őszintén a véleményét. Mi akadályoz meg minket az egyenes, őszinte beszédben? Mitől tartunk?
Egyrészt igyekszünk nem megbántani másokat és egyben védeni saját személyiségünket. A többiek cselekedeteinek, viselkedésének és személyének megítélése a társadalmi kapcsolatok szintjén nem elfogadott. Hiszen ki szeretné, ha mások - munkatársak, távoli ismerősök, szomszédok - ítélkeznének felettük? Idecseng a Bilbia sora: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" Ezért inkább hallgatunk, kertelünk. Őszinte, nyílt kérdések helyett inkább kerülgetjük a témát, célozgatunk. Családon belül és szűkebb baráti körben vagy jól összeszokott és működő munkahelyi csapatban már kicsivel jobb a helyzet. Ezek a csoportok magasabb toleranciaszinttel és elfogadással, szeretettel viszonyulnak egymáshoz, így a nyílt kérdések és az őszinte válaszok jóval gyakoribbak.
Másrészt az egyenes beszéd hiánya kommunikációs gondokat is jelez. Az egyet nem értés vagy a másikétól eltérő vélemény megfogalmazása megfelelő kommunikációs eszköztár nélkül bizony kínos lehet. Hiányoznak a megfelelő fordulatok, az indulat- és érzelemmentes mondatok. A másik iránt érzett őszinte kíváncsiságot kifejező szavakat is nehéz megtalálni.
A coaching folyamat célja lehet a kommunikációs készségek fejlesztése és az együttműködő, erőszakmentes kommunikációs technika, valamint az asszertivitás szintjének emelése. A konfliktusok felismerése és kezelése is hozzájárulhat a nyílt kommunikációs fejlesztéséhez.
