Az önismeret egy bonyolult, hosszú és önmagunkra irányuló lelki folyamat megnevezése. Az önismereti munka során saját személyiségünket tanuljuk: magyarázatot keresünk viselkedésünkre, megismerjük gondolatainkat, szándékainkat, motivációinkat, érzéseinket. Tisztán akarjuk látni érzelmeinket, képességeinket, szerepeinket vagy kapcsolatainkat. Mindezt akkor tudjuk megtenni, ha őszintén viszonyulunk saját magunkhoz. Annál hosszabb és kanyargósabb az önismeret útja, minél jobban igyekszünk még magunk elől is eltitkolni negatív vagy annak gondolt tulajdonságainkat, cselekedeteinket, érzelmeinket.
Az önismereti munka során első hangzásra egyszerű kérdésekre keressük a választ:
Ki vagyok én? Milyen vagyok? Miért lettem épp ilyen, amilyen vagyok? Mik a céljaim? Milyen feladataim vannak a világban? Mire vagyok képes? Milyen akadályokkal kell megküzdenem? Milyen segítségre számíthatok? Milyen lehetőségeim vannak? Mik a szerepeim a családban, a munkahelyen, a baráti társaságban? Milyennek látnak engem mások? Hogyan befolyásolok másokat? Mások miként hatnak rám? Miért követem el ismétlődően ugyanazt a hibát?
Bennem minden egyes kérdés feltevése és megválaszolása úgy hatott, mint egy esőcsepp a tó tükrén. Körkörösen fodrozódni kezdett a gondolatok vize, újabb és újabb rétegekben keltett hullámokat, majd idővel a gondolatok víztükre elcsendesedett, kisimult. Vártam a következő vízcseppet... Időnként tavaszi záport idézően jöttek az újabb és újabb felismerések, máskor épphogy szemerkélt az eső.
Ha sikerül tényszerűen, őszintén megválaszolnunk a kérdéseket, akkor az önismereti úton szép távolságot tettünk meg. Ez az önismeret az önelfogadás feltétele. S csak akkor tudjuk szeretni önmagunkat, majd elfogadni és szeretni másokat, ha ismerjük és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Egy coach támogatása, visszajelzése segít elindulni az önismereti úton és továbblendít, ha akadályba ütköztünk. A coach az, aki az esőcseppeket csepegteti...
Az önismeret első lépése a Johari-ablak és az Életkerék.