Verto Coaching

Ígéretemhez híven folytatom az írást. Az elmúlt egy hét izgalmas, zsúfolt és fárasztó volt. Lépésről lépésre, fokról fokra haladtunk, néha könnyedén, néha nehezebben.

Bevallom, hogy gyakran vágytam nyugalomra és szerettem volna a számítógép billentyűi fölött elmélkedni. E helyett kétkezi munka, alkotás és berendezkedés, mesterek koordinálása és vásárlás, ügyintézés volt a feladatom.

De milyen izgalmas látni, hogy megvalósul egy régi álom... egy álom, mely jó 8-10 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Íme a történet:

A napokban úgy éreztem, hogy szétforgácsolom energiáimat, figyelmemet, gondolataimat. A rám váró tennivalók egyikét sem tudtam úgy elvégezni és befejezni, ahogy azt magamtól elvárom, elvártam. Az írás, tanulás, coaching-ülések és a három gyerek nyári programja, no meg a családi háttér biztosítása mellett új feladat is vár rám.

Tegnap megismerkedtem egy kedves, fiatal párral. Épp csak felületes ismeretséget kötöttünk, bemutatkoztunk és udvariasan váltottunk néhány gondolatot. Elmondták, hogy az a tervük, hogy a gyermekvállaláshoz vidékre költöznek, valahova a Balaton partjára. Eszük ágában sincs a városban maradni. Felelősnek érzik magukat a majdan születendő gyermekeik életéért. Biztosítani szeretnék számukra a friss és tiszta levegőt, a szabadság érzését, a csendet és nyugalmat.

Ma a Siketek és Nagyothallók Szövetségében jártam, hogy előkészítsünk egy szeptemberi előadást. Amikor odaértem, üres volt az előcsarnok, egyedül telepedtem le az egyik fotelbe.

Csend volt, a nyilvános internet-hozzáférést biztosító szerver pittyegése és kattogása hallatszott csak. Időnként csengettek, a recepciós fiatalember nyitotta a kaput. Jöttek-mentek az emberek, mosolyogva köszöntötték egymást. Beszélgetni kezdtek, lopva figyeltem és  gyorsan felismertem, hogy melyik társalgás formális és melyik közvetlen, baráti. A csendet időnként hangos nevetés törte meg. A recepción ülő fiatalember virtuóz módon bánt a számítógéppel, amit a billentyűzet halk és gyors kopogása jelzett. Arra gondoltam, hogy "de szeretnék én is így gépelni". Azután  az ujjaival dobolni kezdett az asztalon, elképesztő ritmusokat szólaltatott meg, épp, mint egy profi dobos.

Megérkezett beszélgetőtársam és szóba került sok minden. A coaching jelentése, alapjai, az önismeret, az önbecsülés, egymás elfogadása, a fogyatékkal élőket érintő kedvezőtlen változások és a munkahelykeresés. A konfliktusok, a megoldások, a célok és sorolhatnám még.

"Hallatlan" világ volt, melybe hallóként cseppentem bele. Eszembe jutott, hogy relaxáció és meditálás során milyen nehéz kiszűrni a külvilág hangjait. Az is megfogalmazódott bennem, hogy mennyi információt elárultak nekem a várakozás néhány percében megfigyelt zajok, hangok. Micsoda információtartalommal rendelkeznek, mekkora kommunikációs gátat kell legyőzniük a hallássérülteknek. Nagyon várom már, hogy önkéntesen munkával segíthessek!

Ezen a linken az egyik kedvenc állatomat nevezi meg egy jeltolmács. Ugye, milyen klassz? Azt hiszem tudom, mi lesz a következő tanulnivalóm.

Vállalásom itt.

Sajátélménynek hívják a pszichológusok, terapeuták képzésében azt, ha a módszer tanulása közben saját maga is átéli, kipróbálja a módszert. A coachnak  is fontos megtapasztalnia, hogy mit fog érezni coaching-partnere egy-egy alkalmazott módszer vagy feladat közben és után.

Képzeljék csak el, hogy a coach rábeszéli Önöket, hogy üljenek fel a hullámvasútra! Persze anélkül, hogy önmaga ezt korábban kipróbálta volna. Vajon állíthatja-e hitelesen, hogy jó móka lesz, meg veszélytelen próba?

 A hitelesség és a kompetencia jegyében tehát minden új eszköz, minden új módszer alkalmazása előtt a coach önmagán tesz próbát. Bátran felül a hullámvasútra, megtapasztalja a veszélyeket,az izgalmakat és az árnyoldalakat is. A menet végén örömmel számol be élményeiről. "Túléltem, fantasztikus volt, érdekes élmény, megismertem másokat, ezt nem tudtam magamról, rájöttem közben, hogy... " Ezeket a saját élményeket immár meg tudja osztani ügyfelével, mielőtt átadja a hullámvasútra szóló jegyeket... 

A hétfői bejegyzéseim általában vasárnap születnek. Most épp úgy esett, hogy a család focirajongó tajgai épp a Real Madrid - Barcelona spanyol szuperkupa-meccset nézték valamelyik sportadón. Akaratlanul is követtem a közvetítést, oda-oda lestem a képernyőre. Egy idő után tudatosan kezdtem figyelni a két csapat játékát, küzdelmét.

Tegnap este egy régi órát kezdtem el felújítani. Az új színeket és a mintát már a szemem előtt láttam, előre örültem az alkotás örömének. Felvillanyozott az újdonság, a kreativitás és az alkotás lehetősége. Ekkor szembesültem a régi festék eltávolításának nehézségeivel. A monoton munka közben többször megfordult a fejemben, hogy feladom. Kidobom ezt a vacakot és veszek egy újat.

Az jutott eszembe, hogy milyen sok területe van az életünknek, amikor a régi "festékréteg" eltávolítása, felszámolása nehezebben megy, mint valami új felépítése.